Papp Bertalan élete

100 éve született Papp Bertalan ezredes, vívó olimpiai bajnok, az iskola névadója

Írta és összeállította: Győr Béla ny. alezredes, a MOA Tanácsának tagja

Tiszaföldvár, 2013. október 18.

PAPP BERTALAN

Tiszaföldváron született 1913. szeptember 7-én. Tiszaföldváron végezte az elemi iskolát, majd 1929 – 1932 között a Református Gimnáziumban tanult Mezőtúron, ahol testnevelő tanára ismertette meg a vívással. 1932-ben tényleges katona lett Miskolcon. 1936-ban egyetemi végbizonyítványt szerzett a Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem jogi karán, Kolozsváron. 1938. augusztus 7-én kezdte meg katonatiszti szolgálatát tartalékos tisztként. 1938. szeptember 1-jétől hadnagy, 1940. szeptember 1-jétől főhadnagy lett. 1940. november 1-től lett hivatásos tiszt. Első tiszti beosztásait Szegeden, Kecskeméten és Budapesten látta el a helyőrségek gyalogezredeinél. 1942–1944 között a Magyar Királyi Toldi Miklós Honvéd Sporttanár-és Vívómesterképző Intézet növendéke volt. 1944. július 1-jétől lett százados. 1945- ben a budai önkéntes ezred századparancsnokaként részt vett a főváros felszabadításáért dúló harcokban. 1945. augusztus 18-án nevezték ki őrnaggyá. A demokratikus átalakulás után Veres Péter miniszter szárnysegédje lett. A Magyar Néphadseregben, mint az 1. gyalogezred századparancsnoka szolgált, majd a Honvédelmi Minisztériumban előadó és parancsőrtiszt lett. Az 1950-es évek elején a Honvéd Központi Testnevelési Intézet közelharc tanára volt. A szakma sokrétű sportvezetőként tartotta számon. 1950-től dolgozott a Budapesti Honvéd Vívó és Tenisz Szakosztály vezetőjeként, majd parancsnok-helyetteseként, és a Magyar Cselgáncs Szövetség aktivistájaként is. 1952. október 1-jétől lett alezredes. 1975-ben nyugállományba vonult alezredesi rendfokozattal. 1991-ben, a SPOTI (Sporttiszti Iskola) 50. évfordulója alkalmából nyugállományú ezredessé léptették elő.

1948-ban Londonban és 1952-ben Helsinkiben is tagja volt az olimpiai bajnok kardcsapatnak (1948: Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Papp Bertalan, Rajcsányi László. 1952: Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Papp Bertalan, Rajcsányi László).

Pályafutása során, 1947–1954 között a válogatott keret tagja volt. Kétszeres világbajnok kardcsapatban (1953, 1954), hatszoros magyar bajnok (egyéni 1947-ben, és 1944-, 1946-, 1948-, 1949-, 1951-ben csapatban). Klubjai: Honvéd Tiszti Vívó Klub, Toldi Miklós SE, Csepeli MTK, Budapesti Honvéd SE

Kitüntetései: Tűzkereszt sebesülési pánttal, Erdélyi Emlékérem, Délvidéki Emlékérem, Magyar Népköztársaság Érdemérem arany fokozat (két alkalommal), Szolgálati Érdemérem, Kiváló Szolgálatért Érdemérem, Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozat, sportbajnoki jelvény (1944), Nagy Honvéd Sportügyességi Jelvény (1944); A Sport Kiváló Dolgozója (két alkalommal). Kaszkadőrként több mint 80 filmben szerepelt.

Budapesten, 1992. augusztus 8-án hunyt el. Sírja a Farkasréti temetőben (935/3-1-21 h.) van.

A Budapesti Honvéd halhatatlan tagja. Tiszaföldvár díszpolgára. Nevét Budapesten a Csanádi Árpád Általános Iskola, Középiskola és Pedagógiai Intézetben (XIV. ker., Őrnagy u. 5.) tanterem, portré (Lantos Györgyi alkotása), a Csepeli Sportcsarnokban (XXI. ker., Béke tér 1.) emléktábla, az Ószőlői Általános Iskola (Tiszaföldvár, Fő út 3.) tornacsarnoka és a falán emléktábla, 2004. október 15-től az Ószőlői Általános Iskola őrzi. De őrzi nevét a fővárosi Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán (I. kerület, Kapisztrán tér 2–4.), Mezőtúron a Szegedi Kis István Református Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium sportcsarnokában (Kossuth Lajos út 2.) és a Farkasréti temetőben (XII. ker., Németvölgyi út 99.) elhelyezett központi emléktábla is. Képe és neve megtalálható a Budapesti Honvéd SE székházának (XIII. kerület, Dózsa György út 53.) aulájában elhelyezett emlékhelyen és márványtáblán. Emlékét őrzi a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar (XII. kerület, Alkotás u. 44.) aulájában és az Olimpiai Parkban (V. ker., Balassi Bálint u.) elhelyezett márványtábla is. Az iskolája legjobb tanulója tiszteletére Papp Bertalan emlékérem díjat alapított.

Az aranyérmeinek története

 

Dénes Tamás írása

1948. kardcsapat

,,A tíz olimpiai győzelem megmutatta, hogy a magyar sportolók felismerték osztályhelyzetüket és megalkuvás nélkül haladnak a népi demokrácia útján…” – adta a széles nagyközönség tudtára Sebes Gusztáv, a későbbi Aranycsapat szövetségi kapitánya, akkor éppen a kommunista párt sportosztályának egyik legtekintélyesebb tagjaként a londoni olimpia után.

Szavait nehéz volt a háború utáni első olimpia legeredményesebb magyar szereplőire, a vívócsapat tagjaira kiterjeszteni. Az aranyérmet szinte menetrendszerűen szállító kardozók közül mind az egyéniben is győztes Gerevich Aladár, mind Kovács Pál, Rajcsányi László és Berczelly Tibor is aranyat nyert már a tizenkét évvel korábbi, berlini játékokon is. Őket, akár a két ,,új fiút”, Kárpáti Rudolfot és Papp Bertalant, nehéz lett volna a népi demokrácia neveltjének kikiáltani.

Nem, a világ legjobb kardvívó-válogatottja régi vágású úriemberekből állt, akiket akkoriban – éppen ezért – némi gyanakvás, bizalmatlanság vett körül a magyar sportéletben, illetve az olimpiai csapaton belül. De hát nem volt mit tenni velük: mindig nyertek. Pedig nem voltak  éppen fiatalok: Rajcsányi 41, Gerevich 38, Berczelly és Kovács 36, Papp 35, s még a legfiatalabb, Kárpáti Rudolf is 28 éves volt már London idején.

Az angol fővárosban 18 ország jelentkezett a csapatversenyre, a címvédő magyarok azonnal a középdöntőben kezdtek. Nagyszerű hangulatban, Gerevich Aladár ugyanis örömhírt hozó táviratot kapott a versenyek nyitányán. ,,Palkó megérkezett!” – szólt a szöveg, tudatva az apával második fia megszületését. Doppingszernek sem akármilyen egy ilyen sürgöny… A magyar kardfenomének könnyedén verték Egyiptomot, Argentínát és Lengyelországot. A négyes döntőben nem okozott gondot a két magyarral, Vitézzel és Nyilassal felálló amerikai válogatott legyőzése sem, s máris jöhettek az olaszok. A klasszikus párbaj. Minden vívóversenyek csúcspontja. Sorozatban az ötödik olimpián vívta ez a két válogatott a karddöntő aranycsatáját.

Az első asszót az eredetileg tartaléknak gondolt Berczelly vívta – megverte Darét. Nagy húzás volt a csapatba állítása, mert nyolc csörte után 4:4 volt az állás, s egyedül ő maradt veretlen. Sőt,  a második ,,félidő” indításaként megverte a későbbi egyéni ezüstérmes Pintont, az olaszok legjobbját, s ettől szinte szárnyakat kaptak a többiek is. Győzött Kárpáti, Gerevich és Kovács is, s így Berczelly következő fellépése már a magyar aranyérmet jelenthette. Az  élete formájában  vívó bajnok pedig ,,behúzta” a negyedik asszóját is: 10:6-ra a magyar válogatott megnyerte a mérkőzést. A magyar szurkolók hosszú percekig ünnepelték a páston a győzteseket – ki törődött azzal, hogy még egy mérkőzésünk hátravan. A belgák nem jelentettek komoly akadályt (9:1 után megegyezéssel 12:4).

A magyar kardválogatott története során hatodszor is olimpiai bajnok lett! Jól vívott Gerevich, Kovács és Kárpáti is, de ez a nap Berczelly Tiboré (1912. január 3.– 1990. október 15.) volt. A remek vívóé, akinél több egyéni kardbajnokságot senki sem nyert Magyarországon!

Pedig nehezen lett vívó… Rákospalotán nőtt fel, végigsportolta szinte az egész gyerekkorát. Atletizált, korcsolyázott, úszott, a Markó utcai Reáliskola növendékeként 1928-ban harmadik helyen végzett a ,,legjobb sportoló diák” versenyben. Ám tizenhét éves koráig nem vívott. Akkor is, bár jelentkezett, a testnevelő tanára elküldte, hogy tehetségtelen. Az ifjú Berczelly nagyon nekikeseredett. Napokon keresztül lógatta az orrát, de annyira, hogy még az édesapja is megsajnálta. Nem akarva nézni, hogy a fia szenved, levitte a rákospalotai Lakatos Géza vívómesterhez. Tibor pedig csodálatosan gyorsan tanult. Hamarosan az iskolában végigverte az  őt eltanácsoló mester tanítványait. Berczelly ezen felbátorodva újra jelentkezett tanáránál. Duplán rosszul járt vele: választ sem kapott, viszont  az önérzetében megbántott Lakatos mester is kitette a szűrét. A magyar kardvívás szerencséjére az édesapának akadt még egy mentő ötlete. A megszállott fiút elvitte a kor leghíresebb, legendássá vált mesteréhez, Italo Santellihez. A próbavívás olyan jól sikerült, hogy az ősz maestro még a tandíjat is elengedte!

Berczelly fél éve vívott már Santellinél, amikor a magyar bajnokságot nézve rájött: akadnak, akik bal kézzel fogják a fegyvert. Nem tudta, hogy azt is szabad! ,,Hiszen én balkezes vagyok! Azzal eszem és írok is!” – győzködte magát. Átvette a másnak sutább kezébe a kardot, s attól kezdve rohamosan fejlődött. 1933-ban még csak főiskolai bajnok volt, 1935-ben már csapat- világbajnok és egyéni ezüstérmes. 1936-ban a társakkal olimpiai aranyérmes. 1937-ben és 1938- ban úgy segítette újabb világbajnoki aranyhoz a kardválogatottat, hogy mindkétszer mind a négy olaszt megverte. Hat év alatt négyszer is országos bajnoki címet nyert kard egyéniben, de közben kétszer is megszerezte a legsokoldalúbb vívónak járó Krencsey Kupát. Nem véletlenül: akadt olyan év, amikor kardbajnokként második lett a tőr egyéniben és harmadik a párbajtőrözők között! A Ludovikát végzett vívómester egyébként még egy sportágban az ország legjobbjai közé emelkedett: kiváló céllövő volt. Élete második versenyén meglőtte az első osztályú szintet. Hadipisztollyal országos csúcsot állított fel, automata pisztollyal öt országos versenyen is megverte a későbbi kétszeres olimpiai bajnokot, Takács Károlyt.

A londoni olimpia évében tagja volt a Balkán-bajnokságot nyerő lövészcsapatnak – akkoriban azt mondta, nagyobb kedve van a lövészethez, mint a víváshoz, utóbbitól taszítja a részrehajló bíráskodás, a sok igazságtalanság. A nyári ötkarikás játékok előtt Gerevich Aladár győzte meg a félig-meddig már visszavonult Berczellyt, vállalja az olimpiai szereplést. Minden idők legeredményesebb magyar olimpikonja járta ki azt is, hogy nagy tudású barátját beállítsák a csapatba. S aztán amikor Berczelly az előző évekre gondolva félig tréfásan megjegyezte, hogy

,,volt idő, amikor eszetekbe sem jutottam”, Gerevich bókkal felelt: ,,Sohasem felejtjük el, hogy rád mindig számíthatunk, ha baj van.” Mintha csak a londoni, olaszok elleni meccsre gondolt volna…

Vándor Kálmán írása

1952. Kardcsapat

Csoda? Hőstett? Dráma!

 

Nehéz választani a jelzők között, ha visszagondolunk az 1952-es nyári olimpia kardcsapat- döntőjére. Finn testvéreink a Béke ünnepe címmel harangozták be a második világégést követő, első igazán békés, sportszerű és már barátinak is mondható ötkarikás játékokat, de én most egy valóban drámai csatáról szeretnék szólni, ahol a „fegyverek” játszották a főszerepet.

Helsinki sportvilágának egyik gyöngyszeme, a Westend vívóterem látta vendégül a nemzetközi vívóvilágot. A mi csapatunk tagjai egytől-egyig a sportág kimagasló, arany színekben csillogó tagjai voltak. A vívás ugyan már az első olimpián felkerült az ötkarikás játékok műsorába, de első dobogós helyünket csak szívünkben tekinthetjük a mi sikerünknek, ugyanis Italo Santelli, aki Budapesten élt és a magyarok vívómestere volt – olasz színekben került be a döntőbe, és nyert ezüstérmet!

Az ő csodálatos tehetsége és pedagógiai érzéke vezetett odáig, hogy 1908-ban már vérbeli magyar siker született kardvívásban: a döntő nyolcas mezőnyébe hét magyar verekedte be magát! A döntő asszóban – holtverseny után – Fuchs Jenő egy találattal legyőzte honfitársát, Zulavszky Bélát! S hogy a csapatversenyt is mi nyertük, azt már felesleges külön hangoztatni. Ettől kedve a sportvilág megtanulta, hogy – ha kard, akkor magyar! Igaz, az évtizedek során az olaszokban méltó vetélytársakra akadtunk, de az olimpiai esélylatolgatások mindig úgy kezdődtek, hogy két arany biztos a kardívók révén.

Nos, ilyen előzmények után érkeztünk Helsinkibe, ahol a magyar sport mindenkori legnagyobb diadalát aratta: 16 arany-, 10 ezüst- és 16 bronzérmet nyertünk! S hogy a kardozók kettős sikert arattak, az „csak” a papírformát igazolta. A küzdelmek tizenkettedik napján nyerték meg a csapatbajnokságot, majd két nappal később az egyéni címet is elhódították, s a dobogón három magyar állt, középen a szenzációsan vívó Kovács Pállal.

A csapatdöntő nem várt, drámai küzdelmet hozott. Az olaszok nem tudtak beletörődni a londoni kettős magyar sikerbe, s Nostini és Pinton vezérletével vissza akartak vágni. Az óra már

 

éjfélt mutatott, amikor még dúlt a csata a Westend vívóteremben, sőt, csak ekkor forrósodtak fel igazán a kardok! Az olaszok váratlanul jól vívtak, és már 7-5-re vezettek – egy győzelemre  voltak az olimpiai bajnoki címtől. A nemzetközi sajtó tudósítói már a telefonközpontot rohamozták, hogy hírül adják a világnak a nagy szenzációt – az olaszok visszavágtak és megtörték a magyar hegemóniát!

A pást körül is feszült légkör uralkodott. Kovács Pál ugyan nyugtatgatott mindenkit, hogy megnyerjük a hátralévő asszókat, de vigyázni kell arra, hogy minél kevesebb tust kapjunk, mert a találatarány döntőnek bizonyulhat a végén. Nos, Berczelly lépett a pástra, méghozzá Nostini ellen, és akárcsak Londonban, most is bravúrt hajtott végre: 5:0 arányban győzte le az olasz kardozót! S következett Kárpáti, aki felbuzdulva a nagyszerű példán, szintén kapott találat nélkül nyert – és már 7-7 volt az eredmény!

Az eddig nyeretlen Gerevich és Pinton találkozója következett, s tudtuk, hogy ennek az eredménye eldöntheti az olimpiai bajnoki cím sorsát. Nos, a londoni egyéni olimpiai bajnok, Gerevich nem okozott csalódást – önmagát felül múlva legyőzte az olasz óriást! Olimpiai bajnokok lettünk, mert az utolsó három asszóban mutatott, szenzációs vívással behozhatatlanul jobb lett a találatarányunk! Az utolsó találkozót ezek után már le sem vívták – Magyarország- Olaszország 8-7! – így került be a döntő eredménye az olimpiai játékok történetébe!

Igen, dráma zajlott le akkor ott Helsinkiben! Finn testvéreink pedig éppen olyan boldogan ünnepelték a magyar csapat tagjait, mint  később csapattársaik már az olimpiai faluban. A sportvilág a „Hungary” szótól és Kovács Pál, Gerevich Aladár, Berczelly Tibor, Kárpáti Rudolf, Rajcsányi László, valamint Papp Bertalan nevétől visszhangzott! Máig is hallom a boldogságtól zokogó hangokat – jó volt magyarnak lenni!

 

Papp Bertalan részletes szereplése az olimpiai játékokon

 

1948. Párizs. Palace of Engeneering, Wembley Empire Exhibition, július 30 – augusztus 13.

 

A kardcsapat selejtező második fordulójában az Egyiptom ellen 9:3-ra megnyert mérkőzésen 3 mérkőzést vívott, és 1 győzelmet aratott és két mérkőzésen vereséget szenvedett. A mérkőzésen az egyiptomiak az utolsó négy csörtét feladták.

Az elődöntőben a Lengyelország ellen 12:3-ra megnyert mérkőzésen négy mérkőzést vívott.

3 győzelmet aratott és egy mérkőzésen szenvedett vereséget.

 

1952. Helsinki. Tennishalle Westend, július 21 – augusztus 1.

 

A selejtező első fordulójában a Portugália ellen 15:1-re megnyert mérkőzésen 4 győzelem és 0 vereség, a Saar-vidék ellen 15:1-re megnyert mérkőzésen 4 győzelem és 0 vereség volt a mérlege.

A selejtező második fordulójában a Dánia ellen 9:0-ra megnyert mérkőzésen 3 győzelmet aratott, vereséget nem szenvedett. Dánia a további hét csörtét feladta.

Az elődöntők során a Franciaország ellen 13:3-ra megnyert mérkőzésen 4 győzelmet szerzett, veresége nem volt, a Belgium ellen 13:3-ra és az Ausztria ellen 12:4-re megnyert mérkőzéseken 3-3 győzelem mellett egy-egy vereséget szenvedett.

A döntők során az Egyesült Államok és a Franciaország ellen egyaránt 13:3-ra megnyert mérkőzéseken 4-4 győzelmet aratott, vereséget nem szenvedett. Olaszország ellen nem vívott.

• Mezőtúron a Szegedi Kis István Református Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium sportcsarnokában (Kossuth Lajos út 2.) emléktábla.
• Az iskolában Papp Bertalan emlékérem.

Források:

• Győr Béla – Klész László: Katonaolimpikonok. Zrínyi Kiadó, Budapest,
• Havas László: A magyar sport aranykönyve. Budapest,
• Hencsei Pál – Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon. Magyar Vívó Szövetség kiadványa. General Press Kft., Budapest,
• Kahlich Endre – Gy. Papp László – Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1896 – 1976. Sport, Budapest,
• Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története. Budapest,

 

 

Az iskola és az író, összeállító a kiadványt a 4 éve elhunyt Schlegel Oszkár, a Csanádi Árpád Általános Iskola és Gimnázium címzetes igazgatója emlékének ajánlja, aki élete során méltó emléket állított Papp Bertalannak.