Élménybeszámoló a Határtalanul kirándulásról
Élménybeszámoló a Határtalanul pályázat erdélyi kirándulásáról
„Rákóczi nyomában”
Képes összefoglaló videónk ide kattintva tekinthető meg.
- nap
Május 3-án, kora reggel indultunk az iskolától. A határ átlépése után az első megállónk Nagyszalontán volt, ahol csatlakozott hozzánk az idegenvezetőnk. Egy rövid ismerkedés után először Arany János emlékszobrát néztük meg, majd átsétáltunk a költő házához is. Ott sok, eddig nem ismert érdekességet tudtunk meg a költőről. A Csonka toronyban berendezett Arany János Emlékmúzeumban időutazáson vettünk részt. Láthattuk Arany János berendezett dolgozószobáját, eredeti kéziratait.
Ezután megálltunk az Erdély kapujának is nevezett Király-hágónál, ahol kaptunk egy kis szabadidőt és gyönyörködhettünk a táj szépségében. Idegenvezetőnk mesélt a Réz-hegység ásványkincseiről. Nem is gondoltuk volna, hogy a mai napig is találhatunk aranyat a hegy belsejében.
Kolozsvári körsétánkat már nagyon vártuk. Kolozsváron megnéztük Mátyás király szobrát és szülőházát, amely ma már műemlék. Elsétáltunk a Szabók bástyájához is, amely hűen őrzi a régi vár fennmaradt falait. Sajnos csak ez az egy bástya maradt meg a kozsvári vár 24 bástyájából.
Utolsó megállónk a Tordai sóbánya volt, ahol tartalmas két órát töltöttünk el. Megismertük a só bányászatának történetét, és folyamatát. Alig tudtunk betelni a szebbnél szebb só-képződményekkel. Este érkeztünk meg a szállásunkra, Székelyszentlélekre, ahol finom kaláccsal vártak minket. Elfoglaltuk szobáinkat, majd vacsora után mindenki lepihent.
- nap
Reggeli után kicsit félve vágtunk neki a napunknak, mert esős időt ígértek. Ezért először a Csíkszereda melletti erdőrészen traktoros túrára indultunk. Nagyon kalandos élményben volt részünk. Mindenki vidáman, néha sikongatva utazott a traktorral fel a hegyre. Útközben megismertük a helyi növény- és állatvilágot. Találkoztunk és beszélgettünk a környék vezető juhászával, akitől sok hasznos dolgot megtudtunk a juhászok életéről. Megnéztük a birkanyájat, sőt még sajtkóstolót is kaptunk. Az ebédünket egy kedves pár közreműködésével az erdőben, egy tisztáson fogyasztottuk el. Finom házikenyérrel és az erdélyi konyha jellegzetes ételével, mics-el vendégeltek meg.
Következő úti célunk a gyimesbükki Rákóczi-vár, az 1000 éves határ volt. Ha már Csíkszeredáról vágtunk neki ennek a történelmi kirándulásnak, idegenvezetőnk jóvoltából rövid időre megtekinthettük a Csíksomlyói Mária Kegytemplomot. Gyönyörűséges látvány tárult elénk.
A Rákóczi – várhoz érve megpillanthattuk Magyarország egykori határköveit valamint a legkeletibb egykori MÁV vasútállomását. Idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy egykor fontos szerepet játszott a Gyimesi-szorosban. Kereskedelmi,- út és a határ ellenőrzés, valamint az áruforgalom vámolása is itt zajlott. Meredek lépcsőkön jutottunk fel a várrom tetejére. Sajnos sokáig nem gyönyörködhettünk a táj szépségében, mert eleredt az eső, de így is lenyűgöző élményben volt részünk.
- nap
Reggel ellátogattunk a helyi, székelyszentléleki Benedek Fidél általános iskolába, ahol kisebb műsort adtunk a 7. osztályosoknak. Bemutattuk lakóhelyünket, iskolánkat, majd mi is sok érdekességet tudhattunk meg az itt tanuló diákokról és az iskoláról. Nagyon meglepődtünk, amikor megtudtuk, hogy az osztályzat eltér a magyarországi érdemjegyektől, mert itt 10-ig osztályoznak, és vannak fél jegyek is. Ezután egy barátságos focimérkőzésre került sor a fiúk között.
Ezután útnak indultunk és meglátogattuk Székelyföld egyik legvonzóbb természeti látványosságát, a Szent Anna-tavat, illetve az ikerkráterében található Mohos tőzeglápot. A nap elején még nem gondoltuk, hogy alföldi domborzathoz szokott gyerekként mennyire fárasztó a gyönyörűséges hegyek között túrázni. A Mohos tőzegláp nagyon izgalmas volt, hiszen figyelnünk kellett, hogy csak a kijelölt cölöpökre lépjünk. Ilyen látványban még életünkben nem volt részünk! Azt is megtudtuk, hogy itt található Erdély egyetlen rovaremésztő növénye, a kereklevelű harmatfű.
Ezután még egy nagy túra várt ránk. Bálványosfürdő mellett felmásztunk a torjai Büdös-barlanghoz. Őszintén szólva igaza volt Jókai Mórnak, amikor a „pokol tornácá”-nak nevezte ezt a helyet. Olyan erős kénszag áradt a barlangból, hogy erre nem voltunk felkészülve! De azért megérte!
Este fáradtan, de élményekkel teli csomagoltuk be bőröndjeinket, hiszen elérkezett az utolsó éjszakánk, amit itt töltöttünk. Senki nem akart még haza menni, mert nagyon jól éreztük itt magunkat!
- nap egyben az utolsó
Utolsó reggel korán megreggeliztünk, elbúcsúztunk a szállásadónktól, majd útnak indultunk. Hazafelé Fehéregyházán álltunk meg a Petőfi kútjánál, amit Ispánkútnak is neveznek. Itt megemlékeztünk Petőfi Sándor költőről, verset mondtunk, majd megkoszorúztuk Petőfi emlékművét.
Marosvásárhelyen sétáltunk a Rózsák terén, gyönyörködtünk a műemléképületek, a Kultúrpalota, a vár szépségében. Fáradtan ugyan, de végig mentünk a Rákóczi-lépcsőn. Megtekintettük a Rákóczi szobrot is. Megemlékeztünk II. Rákóczi Ferencről, akit itt iktattak be Erdély fejedelmévé.
Következő látogatásunk Segesváron volt. Különleges helyen jártunk, hisz itt a mai napig is laknak emberek. Megnéztük a várat, felmentünk a diákok lépcsőjén. Megcsodáltuk a város szimbólumát, az óratornyot. A napsütéses időben igazi ékszerdobozként tündököltek a vár műemlék lakóházai.
Utolsó nagy sétánkat Nagyenyeden, a sokat szenvedett városban tettük. Különös hatással volt ránk ez a város. Sok szenvedés, harc és küzdelem zajlott itt a vár falai között. Ezek után egyenesen hazautaztunk. Szeretettel és vacsorával vártak bennünket.
Felejthetetlen élmény volt, köszönjük ezt a 4 napot!
